Ahogy a szellő…
Ahogy a szellő lengedez a tájon,
úgy kellene írni télen, nyáron,
szelíden, lágyan, mindig szépet,
őszintén, hűen, hazát szeretve.
Ám nem úgy van legtöbbször,
ahogy tervezzük azt először,
görcsben van szívünk, lelkünk,
dugába dől minden tervünk.
Áradna bennünk sok gondolat,
vágyakozunk, legyen fordulat,
lassan megfagy bennünk a pillanat,
életünk bármikor elillanhat.
Mit tehetünk a boldog percekért?
Alázattal megnyílni emberként,
legyen mélységes óceán benned,
magasság, ahol élni volna kedved!
Örülök örömödnek.
Szeretettel :Laci
Én is csak csupa jót szeretnék írni, de mint soraid mondják az igaz a fontosabb. Gratulálok, nagyszerű tartalmú vers! Szeretettel: Éva