Várlak
Csak ez az éjszaka ne volna
Csak ez a magány ne fájna
Csak nem várnám jöttödet
Csak ne kínozna nem léted
Vagy ha igen, hát hagyom
fájjon ez szív úgy nagyon
hatalma felettem végtelen
esendő lelkem törékeny
könnyeim nem nyugszanak
esténként párnádra hullanak
menedéket hol is keresek
itt köröttem minden üres
hívlak de nem válaszolsz
várlak de nem látlak sehol
nyugalmam neked adtam,
hogy könnyű szárnyakon
szárnyalhass, de én minden
este mindig haza várlak
Kondoros 2022 augusztus 22 Oláh Péterné Jantyik Erzsébet.
Versedből hatalmas magányosság sikolt kedves Erzsike! Szeretettel: Éva
Mária,Zsuzsa,Marika,Rita Köszönöm.
Megható, szép versednél szeretettel időztem.
Mária
Meghatóan szép versben idézed fel a régi boldog időket és a jelen sivárságának fájdalmát.
Szeretettel:
Zsuzsa
Szép soraidat meghatódva olvastam. Hát nem könnyű szeretteink nélkül!
Erőt, kitartást!
Szeretettel: Marika
„nyugalmam neked adtam,
hogy könnyű szárnyakon
szárnyalhass, de én minden
este mindig haza várlak”
Hiányát nem pótolhatja senki és semmi. Így vagyunk a szeretteinkkel.
Szeretettel: Rita🌼