Az én utam csupa kátyú,
elveszik a bogárhátú
benne.
Itt is, ott is, nincs szabálya,
mintha csak egy szlalompálya
lenne.
Keringőzés jobbra, balra,
rutinból megy féloldalra
enyhén.
Villognak, mint morzejelek,
pislognak a fénylő szemek
szendén.
Öreg kasztni csörög, zörög,
terepjárós jól kiröhög
minket.
Félek, hogy a tengely törik,
talán egyszer majd betömik
mindet.
Bár az út nem örülne, mi annál inkább. Nagyszerű ritmikája van a versnek, tetszett! Szeretettel: Éva
Nagyon jó, gratulálok!
Szeretettel:
Zsuzsaag
Drága Ilona! Gyerekeim pár éve voltak otthon gk-val,
akkor én is írtam elbeszéléseik alapján hasonló versikét.
Tiéd nagyon tetszik. Megjegyzem: Már nálunk sem jobb
a helyzet.
Öleléssel: Mária
„Félek, hogy a tengely törik,
talán egyszer majd betömik
mindet.”
Igen, az nem ártana.
Szeretettel: Rita🍁