Alázat nélkül

Alázat nélkül…

Alázat nélkül kevély, rideg az életed,
még nem tudod, hogy ezt másként is élheted,
most is, magad fontossága mindenek elött,
programozva vagy, így mások sorsát ütöd.

Teszed ezt szóval, bájolgó vigyorral, tettel,
hiszen te tudod, ez lesz másoknak veszte,
könnyedén uralod az önkéntes bizalmat,
rá nem szolgáltál, de élvezed hatalmad.

Jámbor lélekkel körbevesznek, élvezed,
vagányságaddal ám sokaknak tetszelegsz,
sajnos érzéked sincs mindezt megbecsülni,
nincs szándékod ezt őszintén megköszönni.

Most az a játszma, kirabolni a szíveket,
érzéseket, vágyakat, kéjt csalni mívesen,
úgy örülnek neked, végre van kit szeretni,
hinnék, téged nem lehet soha elfeledni.

Büszke vagy hát most is magadra felettébb,
célod, mint máskor, az élményeket begyűjtéd,
hitegetve, szép szavakkal mindig hóditól,
keserűség megtudni, hogy mindig lódítól.

A megtőrt szívűeket majd magukra hagyni,
mind ezt könnyebb, mint alázatot tanulni,
a lelkiismereted ébredhetne végül,
kiérdemelni szerelmet hazugság nélkül.