Pergő ritmus…
Pergő ritmus egész életünk,
s örüljünk, hogy még élhetünk,
ki gondolja, hogy így jó nekünk,
s titokban már szenvedünk.
Hidd el, nem leszel úgy soha,
mint a szél szabadon suhan,
a kedved sem mindig fénylik,
az élted tied lehet félig.
Másik fele mindig a másé,
akinek fontosabb a magáé,
ha szárnyalsz letöri szárnyad,
a való nem az ahogy vártad.
Mindig függünk, mint gyümölcs,
nem lesz tele soha tüdőd,
reményeid nem teljesednek,
a szavaid csak csendesednek.
Mesében van boldogságfalva,
az igazság le van takarva,
nem véletlen van ez, hidd el,
más szemétdombját ne vidd el.
A múltnak nincs feledése,
a jövőnek nincs kereplése,
derűvel visznek vágóhídra,
ha a jövődet másra bíztad.