Álmodozók
Ó hányan vagyunk, leszünk,
míg élünk, ezt tesszük.
Merő vágyakkal, keserű muszájból,
ha elérhetetlen is, csak vigasztalásul.
Mert ezt jó tenni, remélni,
életünk hiányát pótolni.
Ha nincstelenség nem kínoz,
akkor is ha gazdag vagy,
ami hiányzik, érte nappali fényben is,
álmodozva kutatsz.
Boldog tehernek rád telepszik,
ha csalódsz, abroncsként szorít.
Nem ezt akartad, csak boldog,
gazdag szeretnél lenni,
lettél elfogyott álmoknak csalódott
gazdája, szenvedőjévé válni?
Ki milyen nagyot álmodott magának,
oly nagy lehet annak csalódása.
Keserűvé, elégedetlenné lenni,
e világból elmenekülni.
S tették oly sokan, csak sírtunk utánuk,
inkább álmodoztak,
mint biztos talajon jártak.
Kérlek, tanítsad őket okosan élni,
nekünk se keljen miattuk félni,
álmok világából végre fel kell ébredni,
a valós életet meg kell tanulni!