Képet ha festenék

Múltra ha gondolok, sok képet festenék,
lennének színesek és köddé vált feketék,
lennének hitek, mámoros álmok,
melyek fölött már csak egy-egy varjú károg.

Jövőre ha gondolnék, előre festeném,
nem sodródnék némám a bús élet tengerén,
Szárnyalna szívem szerte a világba,
Álmodnék egy álmot, hogy ne éljek hiába!

Jelenre ránézek, csupa giccses díszlet.
Hol édes, hol keserű, hol színjátszó képek.
Úgy nevet szemembe, mint múló ősz a télnek,
festenék csodát, de elkoptak a színek.

“Képet ha festenék” bejegyzéshez 5 hozzászólás

  1. Az életet ha színekben kellene festeni kevés embernek lenne csupán rózsaszínű a palettája. Nagyszerű sorok, szeretettel gratulálok: Éva

  2. Éppen az elébb merengtem a múltnak egy-egy emlékén, a Diótörő balettal kapcsolatban jöttek emlékek. Igen, sok mindent bátrabban kellett volna tenni. Magdi

  3. Kedves Enikő!
    “Hol édes, hol keserű, hol színjátszó képek”
    Hát bizony ilyen az élet! Gratulálok szép versedhez!🎨️
    Szeretettel: Marika

  4. Kedves Enikő! Múltról, jelenről, jövőről festett képeid csodálatos,
    kifejező versbe tártad olvasóid elé. Verstanilag is remek,
    gratulálok őszintén.
    Mária

  5. “Jövőre ha gondolnék, előre festeném,
    nem sodródnék némám a bús élet tengerén,”

    Remek gondolat.

    Tetszéssel és szeretettel: Rita🍁

Szólj hozzá!