Múltra ha gondolok, sok képet festenék,
lennének színesek és köddé vált feketék,
lennének hitek, mámoros álmok,
melyek fölött már csak egy-egy varjú károg.
Jövőre ha gondolnék, előre festeném,
nem sodródnék némám a bús élet tengerén,
Szárnyalna szívem szerte a világba,
Álmodnék egy álmot, hogy ne éljek hiába!
Jelenre ránézek, csupa giccses díszlet.
Hol édes, hol keserű, hol színjátszó képek.
Úgy nevet szemembe, mint múló ősz a télnek,
festenék csodát, de elkoptak a színek.
Az életet ha színekben kellene festeni kevés embernek lenne csupán rózsaszínű a palettája. Nagyszerű sorok, szeretettel gratulálok: Éva
Éppen az elébb merengtem a múltnak egy-egy emlékén, a Diótörő balettal kapcsolatban jöttek emlékek. Igen, sok mindent bátrabban kellett volna tenni. Magdi
Kedves Enikő!
“Hol édes, hol keserű, hol színjátszó képek”
Hát bizony ilyen az élet! Gratulálok szép versedhez!🎨️
Szeretettel: Marika
Kedves Enikő! Múltról, jelenről, jövőről festett képeid csodálatos,
kifejező versbe tártad olvasóid elé. Verstanilag is remek,
gratulálok őszintén.
Mária
“Jövőre ha gondolnék, előre festeném,
nem sodródnék némám a bús élet tengerén,”
Remek gondolat.
Tetszéssel és szeretettel: Rita🍁