Hold udvarán csillag ragyogott
a Földre szórta ezüst sugarát
szívünkben forró tűz lobogott
szellő suttogta a vágy sóhaját.
Csendedbe burkolózva vártam
tervezhetjük együtt a holnapot,
s te azt kérdezted átölelve vállam
választunk magunknak csillagot?
Az égbolt végtelen szépsége
ragyogott ránk biztatóan
szorosan egymást átölelve
kutattuk sorsunk a teliholdban.
Hajnalcsillag ránk mosolygott,
kábultan búcsúzkodni kezdtünk.
Nem találtunk magunknak csillagot,
így ez maradt egyetlen emlékünk.
“Nem találtunk magunknak csillagot,
így ez maradt egyetlen emlékünk.”
Szomorú emlék.
Szeretettel: Rita🍁