halkan susognak a fák
a sírok közt néma csend
hallgatnak ódon fejfák
a falevél sem rezzent
egy csokor a kezemben
hozzátok visz az utam
bánattal a szívemben:
mért engedted ezt, Uram?
anyám s apám már elment
gyötör örök nemlétük
vágyom a lehetetlent
s ami kísért… emlékük
Itt élnek, én ők vagyok
kezem, szemem az övék
s míg őriznek angyalok
magam vagyok az emlék
2022. augusztus 21.
Meghatóan szép sorok. Az igazi szülőket a gyermek – légyen bár bármennyi éves is – nem feledi.
Szeretettel: Rita🍁
Nagyon szépen köszönöm!
Kedves Mária!
Nagyon megható, de szép és kifejező a versed!
József