Karácsonyi fotó

Az én ölemben ült a párom,
S a párom ölében a gyerek.
Mi voltunk a boldog család!
(A képen három ember nevet).
Dorina az anyát nézte,
Az anya meg engem nézett.
Mi voltunk a boldog család,
Mikor csináltuk-e képet.

Az én ölemben ült a párom,
S a párom ölében a gyerek.
Apa, anya, és a kislány!
Minden olyan meghitt, s meleg!
A kislány haja copfba volt,
S az anyja haja lófarokban.
Ez egy nagyon régi fotó!
(Én pedig már kopaszodtam).

Az én ölemben ült a párom,
S a párom ölében a gyerek.
Minden fekete és fehér!
(A kezemben egy fotó remeg).
Nagyon fiatalok voltunk!
Karácsonykor készült a kép!
A Dorina még kicsi lány volt,
S az anyja szép volt! Gyönyörű szép!

Az én ölemben ült a párom,
S a párom ölében a gyerek.
Ez egy vidám, régi fotó.
Egy család voltunk, s ez remek!
Van rajta egy régi dátum.
(Megsárgult a fotópapír).
A képen nagyon boldog vagyok!
A kislány nevet, s anyu se sír.

Az én ölemben ült a párom,
S a párom ölében a gyerek.
A kis Dorina most már felnőtt!
Talán egyszer békét lelek!
Anya és én szakítottunk.
A násznak válás lett a vége.
De egy karácsonyi képen
Halhatatlan lett a béke!

“Karácsonyi fotó” bejegyzéshez 4 hozzászólás

  1. Nagyon szép vers, méltó emlékezéssel. Gratulálok!

    Szeretettel:
    Zsuzsa

  2. “A násznak válás lett a vége.
    De egy karácsonyi képen
    Halhatatlan lett a béke!”

    Sokan vagyunk vele így, hogy csak az emlék szép, bár lehet fájó is.

    Szeretettel: Rita🍁

Szólj hozzá!