Csak a csend
nyújtózik puhán a kerten,
ritka ünnep,
talán kegyelem.
Kezemben toll, hagyom,
hadd gördüljön a gondolat
érző szavakban
a fehér-szűz lapon.
A csendet hallgatom.
Szívemben lenge selymek
lebegnek,
s az égi kék tökély
fáradt szememre
áldó oltalom.
Levél se rezzen,
a madárszó csak halk-finom,
mintha tüllfüggöny szűrné át,
a mogyorósban ideát
apró mókus matat
rebbenve, akár a fuvallat.
Hűs berekből kis madár röppen,
rózsa szirmából éltető gyöngy
gurul csőrébe,
miközben
sejtem: csalóka az idill…
Én dőre, mégis elhiszem,
hogy igaz ez a ragyogás,
a kerti csend, a remény-zöld,
az isten-kék, s mert elhiszem,
hát átviszem,
a homályból a fényre fel,
zsoltáros hitem.
Bielefeld, 2022. Újkenyér hava
Kedves Rita, Mária, Éva, Zsuzsa,
hálás köszönetem a figyelmetekért.
Való igaz, hogy mostanában ritkán hozok verset, s az olvasásra se jut időm.
De azért teljesen hűtlen nem leszek, tartom a kapcsolatot.
Szeretettel üdvözlök mindenkit
Bri(Gitta)
Kedves Rita, Mária, Éva, Zsuzsa,
hálás köszönetem a figyelmetekért.
Való igaz, hogy mostanában ritkán hozok verset, s az olvasásra se jut időm.
De azért teljesen hűtlen nem leszek, tartom a kapcsolatot.
Szeretettel,
Bri(Gitta)
Nagyon szép, finom sorok a csendről, gratulálok!
Szeretettel:
Zsuzsa
Drága Brigitta! Ismét csodálatos verset olvashattam, olvashatunk Tőled.
Ritkán találkozok verseiddel, de a kevés van mikor több. Esetedben is.
Öleléssel: M.
Csodálatos gondolatokat rejtenek a vers sorai. Nagyon szépek a képeid, meghatóak. Amit az ember adott pillanatban lát az úgy jó, ha valónak hiszi. Ezek a csodák. Szeretettel gratulálok: Éva
„Én dőre, mégis elhiszem,
hogy igaz ez a ragyogás,
a kerti csend, a remény-zöld,
az isten-kék, s mert elhiszem,
hát átviszem,
a homályból a fényre fel,
zsoltáros hitem.”
Meghatóan szép sorok.
Szeretettel: Rita🍁