HM Közös: Balassi strófák

HM Közös: Balassi strófák
(Feladat: Balassi strófa írása, szabadon választott témákban, a verselés szabályainak megfelelően.)

Elszáll az ifjúság,
véle a hiúság,
a tükör nem mosolyog.
Sápad az arc pírja,
nincs mi fényét szítsa,
a szív lángja sem lobog.
Olykor ha tüzesebb,
kór tünet lehet ez,
pirula kell, orvosok./Éva

Szeretem kedvesem,
szerelme ír nekem.
Ez érzelem lángoló,
való, elfogadó,
miként egy tiszta tó.
Egyúttal oly sokkoló,
bénító, kell mégis,
akármi áron is,
tudom, hogy ez vádoló./Rita

Éltünk rögös útja,
Sorsunknak sós kútja
Boldogság-fátylat szakít.
Elhervadt virágok,
Álmodott világok
Mind-mind küzdésre tanít.
Nincs többé csillogás,
Szívemben villogás.
Fájdalom érzés hasít. /Marika

Csend ül a lelkemre,
Csillagfény testemre.
Angyal óvja házamat.
Nyugalomra vágyom,
Béke útját látom.
Isten őrzi álmomat.
Nincs már szememben könny
Felragyog az öröm.
Szárnyra kapja vágyamat. /Marika

Szívemben fájdalom,
búsan szól már dalom.
Sok virágnak szirma hullt,
megsebzett bús szívek,
fakultak szép színek.
A víg zene elhalkult,
síri csend átölel,
amíg élsz ő követ.
Sok emlék már elavult. /Magdi

Szunnyad a természet,
szép volt, elenyészett.
Újra éled tavasszal,
az élet mily csodás,
minden szép és pompás.
A szépség úgy marasztal,
az élet zsong, zsibong,
a természet ujjong,
lásd, eltölt majd malaszttal./Rita

Vége van a nyárnak,
tornyos felhők szállnak,
lehullnak a levelek.
Elszálltak a gólyák,
magas hegyek ormán
őszi eső csepereg.
Hűvös szelek fújnak,
mókusok megbújnak
odúkban és berkekben./Zsuzsa

Sárgul erdő, mező,
már a nyár nem nyerő,
búcsút int a szeptember.
Húzza még a jármot,
de már téli álmot
súg az ősznek csendesen.
Korai még, hölgyem,
fesd tarkára völgyed,
s maradj soká kedvesen./Zsuzsa

Szőlőt szed a csapat,
másik búzát arat,
gyűlik a kamra kincse.
Hordóban új bor forr,
aki abból kortyol
nem lesz gondja semmire,
mert a szesz ha kábít,
az ész mindent hárít
és átfest rózsaszínre./Éva

Csepereg az eső,
megnyílt fenn a felhő,
nyakunkba zúdul árja.
Elbújt a nyári nap,
légy dunog a pimasz,
lesz még jobb idő, Sára!
Sátorban az ember,
szúnyog, mint a tenger…
de véle a családja!/Éva

Boldog fiatalság,
sok őrült bolondság,
fülbe suttogott szavak.
Csak téged szeretlek,
soha nem feledlek,
mint a füst, úgy elszálltak.
Mindent feláldozott,
öröme nem volt sok,
mégis egyedül maradt./Katinkakata

Színes falevelek,
érett szőlőszemek,
szüretnek ideje van.
Csordult a finom must,
poharaink fogtuk,
úgy ízleltük boldogan.
Este már daloltunk,
egy kicsit táncoltunk,
jókedv, minket el ne hagyj!/Katinkakata

Már ősz szele suttog,
Ősz-anyóka sunnyog.
Napnak ereje gyengül.
Falevelek hullnak,
A fák elárvulnak.
Ifjúság láza enyhül.
Eső kopogtat be,
Belép hát a csendbe.
Emberi szív megrendül. /Marika