Misztérium versciklus: Hazatérés

Ősz mosolya csillan tájon,
bokrot színez könnyű álom.

Dér csípésért kökény eseng,
hegedűjén tücsök mereng.

Fénybe szőve erdőt járom,
hátam nyomja hátizsákom.

Fáradt lelkem száraz bimbó,
csengő mantra ringó hintó.

Vonz Csillebérc holdezüstje,
száll kételyem márványfüstje.

Csengő mantra ringó hintó,
újul lelkem, feslő bimbó.

Kicsi társam, együtt ülünk,
sólyom röppen, ködbe tűnünk:

Erre zúdul gyors fergeteg,
zúg nyílzápor, sötét felleg,

jön Attila hun serege,
Ödtengri karja felette.

Taka lován szőrén vágtat,
Isten Kardja rendet vághat.

Égalj feketére vénül,
Tengri üzen, táltos révül,

Belső Kék Csend útját járja,
madár köröz, vállán párja.

Szertűz lobban, orcánk lángol,
pisla gyertya fénye táncol.

Ég Úr közöl, táltos dobol,
világfának ormán honol,

fején csodabogabokor ,
tüzes paripája sodor.

Pergő mantra ringó hintó,
pezsgő lelkünk nyíló bimbó.

Áldozat-ló üstben forog,
tündérlábon alkony csorog.

Szél görgeti kockás sálam,
várj barátom, a „ruhával” !

2015. Feketehal hava (szeptember 30-október 10.)

“Misztérium versciklus: Hazatérés” bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. „Ősz mosolya csillan tájon,
    bokrot színez könnyű álom.”

    Érdeklődéssel és tetszéssel olvastam soraid.

    Szeretettel: Rita🍁

Szólj hozzá!