Régi emlékek

Az idő múlandó, akár csak az élet,
Mégis az emlékek, örökké élnek.
Mint a nyári zápor, mi eljött hirtelen,
Jött, s ment is tovább sebesen.
Megcsillant a Nap első sugara,
Belül az érzés nem múlt el soha.
Letűnt idők régi romjait örzi e táj,
Mégis itt vagyok hol a madár se jár.
Kopott padok, s az el száradt levelek,
Senki nem nyit ajtót, hiába is csengetek.
A napló lapjain, már nem díszeleg tinta,
S az ablakokból már, senki nem néz vissza.
Hevernek a szilánkok, min a kósza sugár csillog,
A régi képek a falon, kicsit már fakók itt ott.
Fel csendül a régi a dallam, mely bejárta a teret,
Örökre a szívembe zártam a tájat, s ezt a helyet.