HM Közös: Egy festmény előtt merengve…

HM Közös: Egy festmény előtt merengve…
(Feladat: 4 soros AABB, ABAB, vagy ABBA rímelésű vers írása egy konkrétan megadott őszi erdei festmény alapján.)

Sóhajtozó fák ölén ballagok,
szememre húzom ócska kalapom,
mélázok a mély erdei csendben,
emlékeim körém telepednek… /Éva

Utunk kanyarog, mikor lesz vége?
hiszen az élet örök utazás….
megállunk egy állomásra érve,
míg magával ránt újabb rohanás. /Éva

Úgy tűnik sárgulnak a levelek,
és mintha a távolban köd dereng,
miközben még látszik a nap fénye,
utat tőrt magának csodás lénye. /Rita

Ó, hogy milyen szép is a természet,
melyet nem kezdett ki az enyészet.
Hisz’ festeni sem lehetne szebbet,
mint amit a Teremtő teremtett. /Rita

Az erdő a természet csodája,
valódi arcát boldog ki látja,
titokzatos mélyén, rend nyugalom,
átölel a csend, szívedig hatol. /Magdi

Hallom az erdő halk suttogását
érzem a fáknak éltető árnyát,
lombsátor alá, betekint a nap,
mosolyogva, lassan tovább halad. /Magdi

Utam susogó fák között vezet.
Napfénnyel szűrődik emlékezet.
Hol sima, és van, ahol göröngyös,
Van, hol csodaszép, van hol közömbös. /Marika

A nehéz úton is végigmegyek,
Ha azon szeretet végigremeg.
Ha azon igazság és béke ül,
Még a bú, fájdalom is megszépül. /Marika

Csendes erdő magányában járva,
háborgó lélek nyugalomra lel,
kismadár repül napfényes ágra,
trillázva, gyógyító dalt énekel. /Katinkakata

Fák nyújtóznak fel a magas égig,
zöld lombjukat napfény aranyozza,
poros úton senki sem megy végig,
fák közt a szél halkan ezt suttogja. /Katinkakata

Ködbe vesző erdei utakon
elmerengve, csendesen ballagok.
Égig érő fák közt leskel a nap,
bújócskát játszik a lombok alatt. /Zsuzsa

Sárguló levelet sodor a szél,
messze viszi ördögtáncot járva.
Bronz barna színre vált a tarka rét,
fa odvában lapul a madárka. /Zsuzsa

Pompás ruháját felölti az ősz,
nyájasan mosolyog a lombokra.
Mezei virágok ékes csokra
virít még, mint késői bús öröm. /Zsuzsa

Ha megtehetném, erdőben élnék,
hallgatnám a vén fák bölcsességét,
mesélne a patak, zúgó fenyves,
meglelném tán’, mit mindig kerestem. /Éva

Ráncos gombán a manót meglátnám,
tündérek hordoznák éj pilácsát,
ha köd kúszik a tisztáson reggel,
várnám, hogy a Nap pirosan felkel… /Éva