Egy…

Egy sosem felejtett,
règi pillanat.
Egy perc,
amelyben akkor meglàttalak.

Egy boldog mosoly,
egy szoros ölelès.
Egy elsuttogott szó… Szeretlek.
És a törtènet màris kèsz – egèsz.

Egy értem dobbanó szív.
S az èrted dobbanó szív.
Egy integető kèz, amely búcsúzik,
egy kérő szó, mely visszahív.

S mèg egy símogatàs,
arcod puha bàrsonyàn.
S ujjaim vègigfutnak,
selymes hajàn.

Egy új – hosszú éjszaka…
Egy új reggel – amikor èrkezel haza…
S az èrted dobbanó szívemnek,
te vagy, a vígasza.

Egy elringató àlom.
Melyben te vagy az àlmom.
Egy èrintès – szemeidnek tükreiben;
vagyok – S vagy te nèkem is, a valósàgom…

Egy sosem felejtett,
règi pillanat -mi emlèk maradt.
Ès csókolgatom kèt kezed,
ès csókolom, èdes ajkadat…

Budapest – Angyalföld; 2022.Október 9. Vasàrnap.

“Egy…” bejegyzéshez 3 hozzászólás

  1. Sziasztok, üdv mindkettőtöknek.
    Örülök hogy tetszett a versem, ès köszönöm a szêp szavakat.
    Kellemes napot kívànok nektek.
    Tisztelettel ; Bakos Attila Pèter.

Szólj hozzá!