Varga Katalin: Borzi

Varga Katalin: Borzi

Milyen régen tõrtént.
Harminchárom éve.
Családi dõntést hoztunk.Lesz kutyánk.
Dõntésūnket tett kõvette.
Szóltam a munkahelyemen a postán,hogy szeretnék egy kiskutyát
A levélkézbesitõk segítettek.
Délelõttõs voltam a Távirdán,amikor szóltak,itt van a kiskutya.
Mentem is érte.
Egy kartondozból pislogott rám egy fekete bundás,pár hetes kutyababa.
Nyakabann óraszij volt nyakõrv helyett.
Megitattam,aztán buszra szálltunk.
Az út felénél kirágta magát a dobozból.
Óvatosan visszatuszkoltam.
Leszálltunk.
Mellettem botladozott hazáig.
Csodaszép,puli schnauzer kislány volt.
Kapott vizet kõlyõktápot,ami csak rá
várt.
Ámikor Edesapám hazaért eldõlt a sorsa a kis drágának.
Borzas,alias Borzi lett a neve.
Apuval szerelem lett kõztūk egybõl.
Orvos,hám,fekhely.
Mindent megkapott Borzi.
Délután ott ūlt az ablakban,
Varta Édesapám buszát.Azt az õrõmet,amikor nyilt az ajtó.
Oltás,ápolás,szeretet.
Nagy seták.
Már fél éves lett.
Aztán jõtt Édesapám betegsége.
Szombathelyen halt meg tūdõembóliában.
Borzi õsszetõrt.
Nem evett,kihullott a szép gõndõr,fekete bundája is.
Aztán márciusban egy séwta alkalmával kiszakitotta magát a pórázból és egy autó elé ugrott.
Szinte õngyilkos lett.
Sohasem fogom elfelejteni.
Fenykép õrzi szeretteimet
Szivemben élnek.