Napról – napra

Napról – napra

Feladat; 4 sor, 12 szótag, rím AABB, vagy ABBA.

Fülemüle dalával ég fényét hívja,
pacsirta válaszol, szíveket vidítja,
várják már a hajnalt, reménnyel eltelve,
azt még nem tudhatják, mit hoz a napkelte. /Magdi

Elszállt a sötétség, halvány fény felvillan,
ezüstös harmaton remegve megcsillan,
Az alvó szürke táj félálmában ásít,
mikor a kelő nap még gyengén világít. /Magdi

Érzem, a világosság gyermeke vagyok,
nappalt szeretem, éjjel is arra vágyok,
hogy egy szép új hajnal köszöntsön majd engem,
azért imádkozom, abban van reményem./Rita

Hiszen minden reggel egy új kezdet lehet,
a nappal nyit nekem mindig újabb teret,
és hogy mi mindent tehetek elgondolom,
hálás vagyok érte, ha meg is oldhatom./Rita

Álmosan kinyílnak az ébredő ablakok,
Megcsillan a fény, a reggeli asztalon,
gőzölög a kávé, illató csábító,
tőle felélénkülsz kiváló indító. /Magdi

Kellemes időben a munka is halad,
hiszen némi kis feladat mindig akad.
Ha délelőtt végzem, lehet lazítani,
írni és olvasni, kicsit elpunnyadni./Rita

Délelőtti órák rutinosan telnek,
háztartási munkák délben véget érnek,
kora délután újra a pihenésé,
ez a kicsi lazítás tesz újra frissé. /Katinkakata

Kertben nézelődni, és ha kell gyomlálni,
vidéki embernek már rutin feladat,
est hűvösében jó nagyokat sétálni,
sötétben lehet látni furcsa árnyakat. /Katinkakata

Már jó magasan jár égi útján a nap,
delet üt az óra, megszólal a harang,
Nádorfehérvárnak, emlékét hirdeti,
dicső csatát a nép, sohasem feledi. /Magdi

Megkordul a gyomor, a harangszót hallva,
jó, ha finom falat kerül az asztalra,
ha ízlik az ebéd, adjunk hálát érte,
gondoljunk azokra, kiknek nem jut étel. /Magdi

Ebédlőasztal összetartja családot.
Jobb így lenyelni a sok ínyenc falatot.
Utána kicsit pihenkélni kellene,
De gazdasszony mosogat, nincs ez ellene. /Marika

A hajnali nap elűzi az éjszakát,
bíbor fénye sejlik a sötét égen át.
Derűs nap köszönt ránk, muskátli is virul,
tarkabarka fáknak színes lombja vidul. /Zsuzsa

Árnyékliliomok pompáznak az őszben,
fal tövében bújnak, nap elől rejtőznek.
Nagy levelekkel díszítik a kerteket,
beterítik lágyan a hűvös helyeket. /Zsuzsa

Selymes pázsitnak már, bizony, nyoma sincsen,
eső nélkül nem talál a nap sem kincset.
Lejárt az ideje sok színes virágnak,
nem virítanak az alkonyi sugárban. /Zsuzsa

Rosszul alszom és egész nap ébren vagyok,
estére bizony nagyon is elfáradok.
A sötétedést egyébként se szeretem,
ilyenkor már csak lazítok és pihenek. /Rita

A lenyugvó napnak sugarát még látjuk
bíborszín palástban tűnik az égalján,
maga mögött hagyva a sötét éjszakát,
reményekkel telve, a holnapot várjuk. /Magdi