Nincsen bezárt múlt, nincsen törölt emlék,
mikor felszakad, már nem siratom.
A régi ÉN-ből ha egy dallá lennék,
találna húrokat a fáj-dalom.
Lírából kotta békült a haraggal,
voltam a dráma hű tanítványa.
Letisztuló kor szívvel és szavakkal,
napszínekkel készül dioráma.
Igazból gyűjtök, hamistól fázom,
hűséges a jó, tapad a rossz is.
Zsúfolt életkép… már ősz van a vásznon,
hang és a látvány éles szinopszis.
“Igazból gyűjtök, hamistól fázom,
hűséges a jó, tapad a rossz is.”
Így igaz.
Szeretettel: Rita🍁