Misztérium versciklus: Kara-Csong

Ősidőnek őshajnalán
Üstengri – ki nem született
és halt, de testesült napban,
éjben, hajnal- s alkonyatban –
mikor fényporból teremtett,
Köktündü csöpp tündérleány
mosolyából Nap, Hold tűnt el,
égifáról kedvenc sólymát
búoltónak földre küldte.

Csengő-bongó kékhegyekből
kékfarkasa lovat hajtott,
hitet, áldást Turul hozott.
Hun népe így sokasodott,
lélekképpé magasodott.

Nagy Sötétség szája nyílott,
Föld az Éggel harcot vívott.
Nyár, fény fogyott… rettegés ült,
bús ajakról fohász szállott.

Föld az Éggel összebékült,
felhők felett csönd világolt,
sólyomcsőrben égvirággal
fény siklott éj-napimákkal.

Naptüzétől ágbog lobbant,
kovakőből szikra fakadt,
félsz, didergés tovaszaladt.
Hun népe így sokasodott,
lélekképpé magasodott.

Kara-Csongkor minden évben
hunünnepen, ébenéjben
körös-körül sokadalom,
ősök útján fogadalom.

Égnek, földnek erejével,
négy égtájnak áldásával
kapu tárult mennyközépen,
táltos dobolt űr ölében.
Lába fordult sólyomtáncba,
tam-tam pergett ütemláncba.
Ringtak ágon madárlelkek,
hintavesszőn ősszellemek.

Dühdübögő állatősök
szarva csattant, csillag pattant,
kos kost gyűrt le, bika bikát,
kéksólyomnak zengő haván
vér patakzott vastag nyakán.

Lószőrén már sólyomlelkű
verhetetlen sasíjászok.
Pergő nyilak leget vágtak,
eget értek sólyomszárnyak.

Fény született, égből áldás,
orcán járkált mosoly, hálás.
Hunszívekben, pusztaságban
máglyák gyúltak éjszakában,
tűzkapukon ember, állat
áhítatban áthaladtak.
Ég-Úr felé ima rebbent,
szertüzeken üstben áldos,
három világ ajándékoz.
Hun népe így sokasodott,
lélekképpé magasodott.

Túl századon, ezredeken
Üstengrikút kegyelmével
rege görget üzenetet,
népben éltet hitet, tettet.

2105. feketigris- kéksólyom hava (december 6-31.)

(Kara-Csong, Kerecsen / Kerecseny: Nagy Sötétség, ünnepkör december 20-27. között a kéksólyom havában.
Az altáji népek, egyistenhívők voltak. (a magyarok is ide tartoztak) hitük szerint Üstengri teremtette a világot, akit az Egek Urának, Üstengrikútnak… is hívtak
Üstengri teremtette és megbízta, hogy a földön a bajba jutott és beteg állatokon segítsen
Üstengri állata ugyanúgy, mint a kéksólyom. Mindig az Isten (Üstengri) hírnökeként jelenik meg. A kékszín Üstengri színe, a hunok színe.
Nagy Sötétség napja, amikor őseinknek Üstengri elküldte a Kéksólymot, hogy ne féljenek, a fény és a világosság növekedésnek indul.
Az őshit szerint: születés előtt és a halál után a lelkek madár formájában élnek a világfán.
A 12 hun holdhónap (újholdtól újholdig) egyike dec. 21-jan. 20.
A Kéksólyom észrevette, hogy az emberek fáznak, és a következő Kara-Csongkor a sólyom lehozta a földre a nap tüzét. A sólyom ezentúl a hunoknak a fény újjászületését, a világosságot és a tűz melegét jelentette, és ezért minden évben Kara-Csong ünnepén a betanított sólymok szertartásos reptetésével köszönték meg Üstengri fényt hozó áldását.
Áldozati étel, amiben a három világból (földi, alatti, feletti) kerültek be az alapanyagok.)