Levél a Kedveshez…
Szavaim üres mélységbe hullanak
S távolban támaszt szívem hiába keres,
Nem csend, nem nyugalom, magány vesz itt körül,
Mert nyugalom csak ott van, ahol Te vagy.
Szeretném inni soraid, olvasásuk felidézné szemed csillogását,
suttognám magam elé neved, s testem érezné tested,
Ajkamon érezném ajkad, s álmomban újra visszatérnél,
S ismét Nap ragyogna Berlin örökké borús egén…
(Berlin, 1967, augusztus)