AZ ÉJSZAKA CSENDJE
az alkonyati homály
takarja a csendet
aki nagyon álmos
az ágyába fekhet
alszik a kisváros
beregnek a gépek
locsolják az utakat
holnap tiszták lesznek
a viola nem álmos
szórja az illatát
múlik az éjszaka
s megy az élet tovább
a szerény gyöngyvirág
fehéret álmodik
csendes az éjszaka
s a szirom kibomlik
segít a napfénye
elűzi a homályt
ereje van hozzá
s végzi a munkáját
a szeme gyengén lát
szemüveget visel
ha erősödik valamit
a kék égen nem kell
a rossz szemek előtt
minden összefut
elveszíti hitét
ha gyógyulni nem tud
megnyugszik és elalszik
könnyű lesz az álma
minden ablak elsötétül
reggel a fényt várja
addig kipiheni magát
s visszatér az égre
senki nem tiltakozik
neki ott a helye
én is nyugodt lehetek
ezüstfény világít
és én végzem a munkámat
engem az boldogít
Kedves János! Hangulatos vers. Addig jó míg boldogít a munka. Gratulálok Hedvig