Nézem őket halkan, csendben,
körben ülnek, önfeledten,
homokvárat építenek,
hárman háromféleképpen.
Mily nagy csoda ez ma nékem,
unokáim a játszótéren,
véremből valók e gyermekek
napsugarai életemnek.
Mama hozzál vizet nekünk!
Mindannyian csak ezt kérik.
Először gondolkodóba esem,
biztos, hogy ezt kell tennem?
Aztán olyan szépen kérik,
nemet mondani nekik vétek.
Szedtem lábam, vízért mentem,
„Édesmama” lett belőlem.
Jókedvűen nevetgéltek,
homokvárak növekedtek
vulkán készült s lávaként
víz folyt végig vár élén,
árok készült, várfal épült,
mama szíve érzékenyült,
mesterművek elkészültek,
boldog voltam egyszerűen.
Kedves Mária, Rita és Icu!
Örömmel tölt el, hogy tetszett boldog pillanatomban írt versem. Az unokák fényes napsugárként vannak jelen az életemben és az együtt töltött órák megszépítik napjaimat.
Szeretettel láttalak benneteket versemnél! Melinda
Ó, de öröm volt olvasni, köszönöm drága Melinda.
Az unokákkal töltött drága órák megszépítik az életünket.
Ölellek szeretettel: Icu😍😍
“mesterművek elkészültek,
boldog voltam egyszerűen.”
A gyerekek megfiatalítják az embert. Feltöltődünk tőlük, annyi energiát és örömöt adnak, hogy még elfáradni is elfelejtünk.
Szeretettel: Rita🍁
Kedves Melinda! Sok ilyen napsugaras boldog napot kívánok kis unokáid
körében. Szeretettel olvastam csodás versedet.
Mária