Misztérium versciklus: Vörös hattyú, fehér hattyú

Vörös hattyú, fehér hattyú
váltva kúszik, égen úszik.
Csupasz a tölgy, fordul a Föld,
zöldül a tölgy, zárul a kör.

Piros bogyó napja fogyó.
Ágak boglya, fűzfa kontya
Napot rejti, Holdat kelti,
betakarja, kitakarja.

Tűz körül jár, kering a lány,
ring a csípő, surran topán,
csillag alatt suhan a táj,
fény forgatja nádderekát.

Tarka szoknya embert fogna,
reng a keble, fátyla lebben,
vágy csilingel, tücsök cirpel,
kéknyár szalad, mindent szabad.

Szoknya fodra fodrozódik,
bőr selyme már borzolódik,
csintalan csók felhő alatt,
kar a karban dalra fakad.

Fehér hattyú, vörös hattyú
tűz körül jár, keringve száll,
Holdat rejti, Napot kelti,
Napot rejti, Holdat kelti.

Búsan pengő, vígan csengő:
kezedben kincs volt is, nincs is?!
szemedet tincs ne takarja,
ezt te kaptad, el ne hagyjad!

Libben-lobban, sír boszorka,
Nap, Hold fürdőz hűs habokba’.
Szálljál, szálljál el, pitypalatty,
vigyázz, nehogy itten maradj!

Piros bogyó napja fogyó.
Fűzfa boglya, ágak kontya
Holdat rejti, Napot kelti,
kitakarja, betakarja.

Fehér hattyú, vörös hattyú
égen kúszik, váltva úszik.
Zöldül a tölgy, fordul a Föld,
csupasz a tölgy, zárul a kör.