Két ország nem egyezett,
mérlegelték, ki a nagyobb?
Dűlőre nem jutottak,
háborút robbantottak.
Nem gondoltak semmi másra,
az egójuk motivált ma,
ezrek arca porba hullott,
anyák könnye búsan csurgott.
Kérdést tett fel oly sok ember,
épeszű és bolond elme,
nem foghatja fel szívével,
a pusztításnak mi értelme?
Kérdésekre nincsen válasz,
mosoly hervad, marad bánat,
halomra hull ezer tetem,
a háborút nem érthetem.
Hatalomra vágyó elnök,
halomra öl oly sok élőt,
szíve mintha kőből volna,
fiaiért sír Ukrajna.
Sajnos nem látszik megoldódni ez a félelmetes, szomorú helyzet! Rita szavaival teljesen egyetértve, az embereknek rá kellene jönni, hogy a háború bármilyen jellegű támogatása (fegyver, pénz, paripa, szankciók), csak meghosszabbítja a harcokat, még több halott, még több otthonát elhagyni kényszerülő menekült lesz, az európai népek pedig belerokkannak. Azt kívánom, ezen a karácsonyon a kis Jézus hozzon végre Békét mindkét félnek, és így Európa népeinek is, és mindenhova, ahol békétlenség van!
Köszönjük, hogy emlékeztél róluk!
Szeretettel: Éva
Kedves Melinda! Azt írod a hozzászólásodban: „nem pusztíthatnak el ártatlan embereket”, hát a gyakorlat mást mutat, sajnos. Most még jön a tél is, ráadásul mennek a megosztó filmek, nem igazán tudjuk már mit higgyünk el. Nem véletlen, hogy nálunk Mo.-n most éppen a sajtó miatt vannak tüntetések annyi minden más mellett. Egyébként nem csupán ez a két ország háborúzik, lassan mindenki megbolondul, így igaz. Nekem nincs nagy kívánságom: élni, és élni hagyni. Szeretettel: Éva
Kedves Gusztáv!
Optimizmus nélkül nehéz élni. Ebben a zűrzavaros világban egyre nehezebb. De bízzunk benne, hogy a nagy hatalmaknak megjön az esze végre, nem pusztíthatnak el ártatlan embereket. Örülök, hogy olvastad a versemet. Remélem életed békében és szeretetben telik. Minden jót kívánok Neked!
Melinda
Kedves Melinda! Ez a szörnyű világ engem teljesen leblokkolt, itt már minden jóérzés, optimizmus megszűnik.
Jó, hogy hozzá tudsz szólni ehhez a borzalomhoz. Erőt Neked!
Dr’ga Melinda! Köszönöm megértésedet. Sajnos sír a lélek,
mindkét félért. Rita hozzászólásával is egyetértek.
Kellemes, békés napokat.
M.
Kedves Melinda!
A háború gyötrelmeit, ha nem is mindenki egyformán, de többen is megérezzük, így mi magunk is. Kárpátalján élő magyarjaink is áldozatok és a menekülök ellátása, befogadása, tovább utazásának biztosítása is komoly anyagi nehézséget okoz, az inflációról nem is szólva, mely annak a következménye, hogy nem kell a gáz, az olaj, semmi, ami az oroszoktól jön, miközben máshonnan be se tudjuk szerezni, vagy ha igen, környezetszennyező módon, többszörös áron. Az Egyesült Államokon kívül, aki támogatja a háborút pénzzel, felszereléssel, fegyverrel és szakértő gárdával csatlakozott hozzá nem egy uniós ország is. Egyik se törekszik egyezségre, arra, hogy leüljön a két fél tárgyalni. Ennek nyilván oka van, mint minden háborúnak. Ráadásul az jár jól, aki nem, vagy alig szenved tőle, mert jó messze van. Az orosz emberek élete épp olyan fájó, mint az ukránoké, nincs kollektív bűnösség, illetve jogszerűtlenül alkalmazzák azt. Talán az embereknek egyre inkább kezd elegük lenni ebből a reménytelen helyzetből és kénytelenek lesznek a politikusaik változtatni az eddigi stratégiájukon. Mi minden esetre a békében vagyunk érdekeltek.
Szeretettel: Rita🍁
Drága Melinda!
Átéreztem, és szomorúan olvastam versed minden sorát. Bárcsak ne ezt kellett volna leírnod. Én nem bolond, hanem őrült, magából kifordult világnak nevezem, amiben élünk.
Gratulálok! Sok szeretettel: Icu🌷
Kedves Mária!
Egyetértek veled. Valóban fiaiért sír mindkét ország. Köszönöm a hozzászólásod. Átírom majd a vers végét.
Melinda
Kedves Melinda! Mindkét oldalra igaz, sajnos: „fiaiért sír….” mindkét ország,
akik még egyajkuak is.
Mária