Haszonleső igyekezettel mára már egyre többen mosolyognak, vigyorognak. Mert már mind kik – anno -, késretűzött látvánnyal vigasztalódtak, vagy hadonáztak, vagdalkoztak tettel s haraggal a meggyötört félsz előbb-utóbb már mindenkit felzabál! A szívre, ha őszinte a lopakodó éjszaka rémisztő extázisa önkéntesen is leszáll. A személyiség felgyorsult lebomlása agymosott idióták közelében hamarabb bekövetkezik.
Már aligha hagyhatják nyugalomban egyesülni a kodorgó lelkeket a bolygó tömegével. A túlszabályozott életfelfogás automatizmusa csírájában vágja el a gyertyafényes, romantikus szerelmet, vagy Mindenséggel flörtölő ösztön-harmóniát. Idő-tengelyek felületén rostokolva sem barátságos Szisifusz, sem hódítani vágyó Don Juan visszatérő álomi helyzetekben bennragad, s a látás helyett a jellemzővagy tipikus események történetei hasadnak, vállnak ki elménk gondolkodni vágyó műhelyeiből.
A szituációk rendszerint mindig újratermelik gátlásaink, lelkiismeret-furdalásaink. A züllött agyvelők legfeljebb csak ritkán indulnak lazulásnak. Idegbajokban megedződött ördöggörcsöket nem volna szabad feleslegesen táplálni agresszivitásban, divatozó felesleges félelem-keltésben nem lehet hatalom! Pokoli történéseket teremt a gyarló ember helyett is az Élet. Egyszerre büdösödni, majd szagolni kezd a jólét, vagy a nehezen kiérdemelt luxus-körülmény, akár az elfertőződött, lőtt seb.
Az Y-generáció lezüllött tagjaiból is éppen úgy őskövület válik, akárcsak a többiekből! Nyavalyák bujánzó televényei között a szenvedés felhízlalt szummói incselkednek egymással. Önmagukba rég becsavarva, akár a rétes elprédálják még azt is, amin változtatni illene. A meglepő lényeg tán még így is létre jön. Egy színpadias mozdulat itt, egy gépies szándékosan beállított bírkózás amott: játékosok s rángatható bábúk csakis együtt s egyszerre mozoghatnak. A Lét önmagába mindig visszavonulót fúj választása nem lévén!