Szív zűr mit tűr, mit bír;
elfut kaput nyit?
Zaj zúg, fül búg, szem nyíl’
Ész bomlik roncs test hűl.
Csak az űr… csend jár.
Kéz láb, két váll csüng.
Fáj-sír dal, zeng belül.
Nincs fény az út holt.
Vér-nász és frász a rőt hold.
Csont hant időt bont gyász.
Elszáll ima, sóhaj. Megráz…
Egy perc, egy sors. Nincs, volt.
“Egy perc…” bejegyzéshez 2 hozzászólás
Szólj hozzá!
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
“Egy perc, egy sors. Nincs, volt.”
Igen, viszont nem mindegy mit hagyunk magunk után.
Szeretettel: Rita🍁
Barna egy perc alatt raktad össze ? Amilyen szomorú, annyira jó. Rzsike