Várakozás…
Oly csöndben jön el, alázattal,
Nyomában ezernyi tarka fény.
Négy vasárnap, négy hű gyertyaláng
Várja Áldott eljövetelét.
S szívünk, mely kezünket vezette,
Hogy koszorúval várja Urát.
Kis kanóc lobbanás az éjben,
Hívja vendégségbe a Királyt.
Halk dallam tölti be a teret,
Lényünk nyugalom öleli át,
Fenyőillat kúszik mézesen,
Mosolyog gyerek, rokon, s barát.
Ő a csoda! Megváltást hozott,
Tisztára mosva lelkünket.
Megszabadítva csalárd rossztól,
Minket és a szeretteinket.
Idézet: Tóth Árpád: Esti sugárkoszorú
“Ő a csoda! Megváltást hozott,
Tisztára mosva lelkünket.
Megszabadítva csalárd rossztól,
Minket és a szeretteinket.”
Nagyon szép és aktuális gondolataid tetszéssel olvastam.
Szeretettel: Rita🍁
Gratulálok ehhez a szép, ünnepi áhítatot idéző vershez.
Szeretettel:
Zsuzsa
Kedves Natali! Szeretettel olvastam SZÉP versedet.
“Halk dallam tölti be a teret,” és békesség versed olvastán.
Köszönöm, hogy elhoztad, olvashattuk e csodás versed.
M.