Kései Don Quijote fohász

Sokra már így se nagyon becsülték fogékony, agymosott, ám korcs-eszmék a józan szabadgondolkodó, nemesebb elmék bölcs próféta-intelmét, hogy ti. kimunkált emberfőkben mostanság igen-igen nagy a szükség s inkább vadbarmok diktálnak s irányítanak. Komolyan szinte senki se vette az értelem emlék-őrző, pisla lángját, melyet mostan gyúlékony anyaggá minősítettek s szándékosan lelocsoltak hadd aludjék. Hagyták hadd beszéljenek, prédikáljanak cégéres, mohó sikervágyú ál-emberkék, cinkosak a hanyatlás biztos hullafoltjai egyre kézenfekvőbbnek tűntek.

Már alig volt valaki, ki akárcsak táplálhatta volna szabad gondolatokból szőtt, biztos szikra-parazsat; védve-segítve még azokat, kik nem csupán agymosott idióták gép-tömegeinek akarnak kántálva részesei lenni, imponálni – de naponta megújuló Főnixekként performance s avantgarde-alkotásokkal kívánják gazdagítani a pusztuló emberi közösség-szellemeket. – Aki megalkudott egyszer, elárulta önmagát, amit megkapott, elnyerhetett az élettől már balga-ostobán továbbadta még az alamizsnát is bátran elherdálja.

Kik bolondok voltak, mert köveknek, vagy bologató némák táborainak prédikáltak azok későn rendültek meg csupán pallosjogú, bosszúlló szavak hallatán. Azok tán majd meghökkenten csalatkoznak s csodálkoznak félig aztán totálisan baljós látomások sorozatán, melyek immár nem csupán komorló egek otthonaiból zúdulnak, de szándékosan sötétedett szívekből is! Nem voltak empatikusak, toleránsak sohanapján s már a jövőben sem lesznek! Árnyékokban szelídítve, lopakodva osonó idillikus reményeket akaszt fel a hóhér Idő s a becsapható emberi emlékezet!

“Kései Don Quijote fohász” bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. „Nem voltak empatikusak, toleránsak sohanapján s már a jövőben sem lesznek!”

    Az empátia nagyon fontos, aki nem tudja beleérezni magát a másik helyzetébe, az segíteni se tud.

    Szeretettel: Rita🍁

Szólj hozzá!