Óda az Álommanó-hoz

Álommanó kerülget.
Álmot hint két szememre,
Majd azután felébreszt.

Álommanó, huncut vagy!
Forgolódok fáradtan.
Mért vitted el álmomat?

Álmodnám, hogy kék az ég.
Virágillatú a rét.
Minden ember hisz, remél.

Felébredek más a kép.
Felhős, borús fenn az ég.
Messzire vitte a szél
Az éltető szép reményt.

“Óda az Álommanó-hoz” bejegyzéshez 8 hozzászólás

  1. Drága Éva! Köszönöm a látogatást, kedves szavaidat.
    Sajnos a rossz álomnál is tud az élet rémálomba illőt
    produkálni.

    Ölellek. Mária

  2. Van amikor jobb felébredni egy rossz álomból.
    Máskor a valóság elöl menekülnünk az álomba.
    Vagy jó lenne találkozni a szeretteinkkel, ha csak az álom szintjén is.
    Gratulálok a versedhez.
    Éva

  3. Kedves Editke és Zsuzsa! Mindkettőtöknek köszönöm szépen az olvasást, jólesik.

    Kellemes, békés, szép napokat kívánok.

    M.

  4. Nagyon kedves, aranyos versike. Gratulálok!

    Szeretettel:
    Zsuzsa

  5. Drága Marikám! Nagyon aranyos versike! Szívből gratulálok hozzá! Szeretettel Edit

  6. Kedves Erzsike és Rita! Szeretettel köszönöm az olvasást, kedves szavaitok,
    Ritának a kiemelést.jólesik nagyon.
    Kellemes, szép estét.
    M.

  7. “Felébredek más a kép.
    Felhős, borús fenn az ég.
    Messzire vitte a szél
    Az éltető szép reményt.”

    Van, hogy az álom szebb, mint a valóság, de időnként az is előfordul, hogy jó felébredni, mert az álom még rosszabb volt.

    Szeretettel: Rita🍁

Szólj hozzá!