Futni akartam hozzád,
mint patak a tengerbe,
beléd kapaszkodni
mint gyermek anyja
kötényébe
Ölelni akartalak,
mint felhők az eget,
melegséget kapni
fénylő tüzet
Voltam megfáradt
vándor mire hozzád értem,
remegő kezű gyermek
ki védtelen
Síró felhő az ég közepében
hideg tél,
a novemberi szélben
Megtörten toporgó élet,
léted kereső lélek,
könnyet hullató,
csenevész faág,
gyertyád melegénél
didergő árvaság
Kondoros 2022 november 19 Oláh Péterné Jantyik Erzsébet Névnapomon tőlem Neked, ha hallod.
Kedves Erzsike!
Írjad ki! Én is ezt tettem, mert a gyerekekre, unokákra nem lehet ráönteni folyton a szomorúságot, magány érzést, ezért írtam. Igazából az édesanyám halála után kezdtem el írni, addig csak egy-egy alkalomra, de sohasem rendszeresen. Hozzá viszont naponta mentem, majd az utolsó hónapjait nálam töltötte és annyira hiányzott, hogy nem tudtam mit kezdeni az űrrel, ami maradt utána. Nekem nem sikerültek a házasságaim és aki élete végéig mellettem állt az az édesanyám volt. Hatvanhárom évet nem lehet elfelejteni és nem is akarom. Bár naponta eszembe jut és a fényképe is a falon van, már sokkal kevesebbet írok róla, a szívemben van a szállása és onnan nem veheti el őt senki.
Szeretettel: Rita🍁
Magdolna kedves az igazat, az igaz érzés kitör belőlem mint a vulkán. Köszönöm hogy leírtad Rzsike.
Köszönöm Edit, sajnos én egy szkeptikus emberke vagyok. Te egy hívő ember vagy, tisztellek érte. az én lányom is az, és mondja is, hogy neki annyival könnyebb az elmúlás elfogadása, mert van hite. Igaza van, ezért nehezebb másnak. Ölellek.
Kedves Rita, nagyon jó a kapcsolatom és nyitok a gyermekeim felé. Természetesen nekik is fáj. Én ezt nem tudom másként feldolgozni, csak ha kiírom magamból. Egy covidos évben, mikor nem lehettünk mellette és egyedül vergődött hetekig, ezt nem olyan könnyű feldolgozni, mintha itt lett volna, vagy ott lehettünk volna mellette.
Ezt nem tudom feldolgozni, pedig igyekszem.
A gyermekeim, pont azt mondják, Anyu erősebb lettél, csodálunk, hogy minden szép körötted,
Ez igaz. Persze, hogy köszönök minden tanácsot és elfogadom. Olvasod gondolom Kun Magdolna verseit. Ő Hasonlóképpen vélekedik, mondjuk sokban pozitívabb.Az idő gyógyít, az is igaz. Remélem az én lelkem is gyógyul. Rzsike.
Kedves Erzsike!
Úgy tudom, hogy vannak gyermekeid, talán unokáid is. Próbálj nyitni feléjük, érezzék, hogy ők is fontosak, nem csak az édesapjuk volt az. Ő már elment, akik itt vannak, azokat kell nagyon szeretnünk, éreztetni velük, hogy fontosak. Nyilván nekik se mindegy, hiszen ők az édesapjukat veszítették el. Fogjatok össze, szeressétek egymást! Tudom, hogy így van, de próbálj erről is bizonyságot tenni. Bocsánat, ha nagyon személyesnek tartottad a hozzászólásom, de tapasztalatból írom, hogy a gyerekeknek fáj, ha úgy érzik, az a legfontosabb, aki elment. Ezt egyszer én is megkaptam és akkor szembesültem azzal, hogy hiszen vannak gyermekeim, unokáim, akik vágynak a szeretetemre. Édesanyám is megözvegyült és húsz évet élt le így, de mindig, minden egyes alkalommal örült nekünk, és sohasem sírt azon, hogy nincs már párja. Nyilván egyedül, a magányában ezt elrendezte, de tudta, hogy nekünk fontos az ő szeretete, ahogy neki is fontos volt a mienk. Remélem, hogy nem veszed rossz néven soraim. Persze-persze még mindig kesergek a szüleim elvesztése miatt, de mikor jönnek a gyerekek, unokák, a dédunokám, akkor már a jókedvem és az örömöm adom nekik, hiszen valóban nagy öröm, hogy jönnek, látni akarnak, kíváncsiak rám. Bizonyára Te is így teszel.
Szeretettel: Rita🍁
Köszönöm, hogy le mertél írni ilyen sorokat. Magdolna
Drága Erzsike! Nagyon szép versedhez szívből gratulálok! Szeretettel Edit
Marika köszönöm.
Kedves Erzsike! Versed a szomorúság SZÉP verse. Veled érzek.
Kellemes, békés, szép estét.
M.
Rita, annyira nem akarom, de ez van. Köszönöm megértésed. Rzsike
Olyan szomorúak a soraid, mint a november, sötét, hideg, rideg, fázós. Ilyenkor még nehezebb a magány, a társ hiánya.
Szeretettel és megértéssel: Rita🍁