Ágak végén ősz ered

Most ágak végén ősz ered,
harmat a berkenyésre ül,
fénylő bogyószem rám mered,
megigéz észrevétlenül.

Reményt fakaszt a pillanat,
megadja napom ritmusát,
körképet fűz a pirkadat,
zengi az élet himnuszát.

Mikor kibontja a teret
az átszüremlő napsugár,
megmutatja a hegyeket,
harmatos réten táncot jár.

Hangol az erdő, csivitel,
szárnyát bontja a gondolat,
nem pótolható semmivel,
ha a természet simogat.

Hömpölygő szín-ár: földi gyász,
békétlen világ háborog.
Mohóság kínja leigáz,
mert ember-őszben lét romok.

Most ágak végén gyász ered.
Szó nélkül hagyni nem tudom!
Hegy jegén nem nő kegyelet.
Mikor lesz béke, nyugalom?

2022.11.17.

“Ágak végén ősz ered” bejegyzéshez 4 hozzászólás

  1. Rita!
    Jól látod. (sajnos)
    Köszönöm szépen a véleményed, az elismerésed,
    Szeretettel: Éva

  2. “Most ágak végén gyász ered.
    Szó nélkül hagyni nem tudom!
    Hegy jegén nem nő kegyelet.
    Mikor lesz béke, nyugalom?”

    Amikor a nagyhatalmak akarják. Aktuális, bölcs soraid tetszéssel olvastam.

    Szeretettel: Rita🍁

  3. Marika!
    Bizony nehéz…
    Köszönöm szépen a figyelmed, és a véleményed.
    Szeretettel: Éva

  4. Szomorú, szép versed kérdésére én sem tudom a választ.
    Bár tudnánk.
    Mária

Szólj hozzá!