Az adventi gyertya fénye,
hideg szívünk menedéke,
pislákoló szép reménye,
földi pokol helyett béke.
Bevilágít kis szobákba,
hatalmas nagy palotákba,
de a szegény nyomorult is,
fényéből kap ugyanannyit.
Olykor hűvös szelek fújnak,
gyertya fénye kialudhat,
de, ha lángját féltve őrzöd,
istápolod, széltől óvod,
lelked mélyén melengeted,
fénye tőled el nem veszhet,
bevilágít minden házba,
szeretet a nyoszolyája.
Szíveinket melengeti,
advent közel, ő is érzi.
Első gyertya fénye ragyog,
szívetekbe fogadjátok!
Nagyon SZÉP vers!
“ha a szegény nyomorult is,
fényéből kap ugyanannyit.” Kapjon, lelket melegítsen.
Mária