Holnap
A sápadt arcú nyár még a kertekben időz’,
de a lombok alatt gubbaszt már az ősz.
Naptárját lapozza, hisz’ egy-két lap csupán,
aztán ő lép színre rögtön a nyár után.
Pompás színekbe öltöznek majd a büszke fák,
aztán pár hét, és minden levél megadja magát.
A hulló falevelek kergetőznek az őszi szélben,
végül sárral keverten a földön lehevernek szépen.
A levélszőnyeg alatt, mélyén az avarnak
száz meg száz élő rejtőzik, aludni akarnak.
Aludni akar minden, minek nincs téli ruhája,
álmodni a megújulásról dermedtté válva.
Így igaz, nem hal meg a természet, csupán alszik.
Tetszéssel olvastam szép soraid.
Szeretettel: Rita🍁
SZÉP vers, nagyon.
„Aludni akar minden, minek nincs téli ruhája,
álmodni a megújulásról dermedtté válva.” Szép költői sorok.
Mária