Őseink,
E földért haltak
(Akarva? Akaratlan?)
De hitték
Lehull a bilincs, végleg
Szabad lesz aki
Magyar.
Vérükkel öntözött földből,
Testükből
Nőtt fű, fa, virág:
A felhős égbolton
Tört szárnyú fehér gerlice száll;
Idő, rozsdás ekéjével
Föld mélyébe vájva,
Időnként föld felszínére
Hajítja,
Mit múlt betemetett
Csont darabokat.
/Szerző: Putterer Magdolna Léna/
2022. November 27.
Úgy látszik az a magyarok sorsa, hogy folyton harcolniuk kell – hol fegyverrel, hol szavakkal – a szabadságukért.
Szeretettel: Rita🍁