(Őseink…)

Őseink,
E földért haltak
(Akarva? Akaratlan?)
De hitték
Lehull a bilincs, végleg
Szabad lesz aki
Magyar.
Vérükkel öntözött földből,
Testükből
Nőtt fű, fa, virág:
A felhős égbolton
Tört szárnyú fehér gerlice száll;
Idő, rozsdás ekéjével
Föld mélyébe vájva,
Időnként föld felszínére
Hajítja,
Mit múlt betemetett
Csont darabokat.

/Szerző: Putterer Magdolna Léna/
2022. November 27.

“(Őseink…)” bejegyzéshez 1 hozzászólás

  1. Úgy látszik az a magyarok sorsa, hogy folyton harcolniuk kell – hol fegyverrel, hol szavakkal – a szabadságukért.

    Szeretettel: Rita🍁

Szólj hozzá!