STRANDEMLÉK
Esti pára takarja a földet,
Sűrű köddel takarja az eget.
Kavarog a felhő,
s esni kezd az eső.
Hogyha megáll,
sütni kezd a nap,
És benépesül a strand,
Aki fürdik, megfázhat.
Én a strandra nem megyek,
Nem akarok fázni,
A vízben maradhatok,
Mert az úszás nagy dolog.
Idejében nem tanultam,
Később hiába próbáltam.
Néha ma is megpróbálom,
De a hideg vizet iszom.
Az úszók nevetnek rajtam,
Én nagyon szégyellem magam.
Kimászok a hideg vízből,
És engedek a melegből.
Lemostam a szennyet rólam,
S hazafelé elindultam,
Anyám várt engemet otthon,
Készen várt egy jó nagy pofon.