A koszorú fent az asztalon,
sorban rajta a négy gyertya,
egy ezüsthajú, megtört asszony
az imáját halkan mondja.
Sokat szenved a magánytól,
társa csak a gyertya fénye,
már senki nem jön a családból
se haza, se vendégségbe!
“Adventi magány” bejegyzéshez 2 hozzászólás
Szólj hozzá!
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Csak az emlékek jönnek, mert a fiatalok úgy vannak munkába beosztva, hogy alig van idejük magukra is. A közlekedésektől meg én félek, óvom őket. Jó, hogy ma már van telefon jelzésekre lehetőség. Magdolna
Szomorú sorok. Bizony nagyon csúnya dolog, ha valaki ennyire magára hagy egy idős, egyedülálló embert. Valamikor én hívtam meg a gyerekeim, én készültem, én voltam a vendéglátó. Mostanra már sokkal jobban állnak, mint én és ők visznek, ők látnak vendégül.
Szeretettel: Rita🍁