Pénteki idill

Szokol Milán

Pénteki idill

Péntek reggel felkelek, reggelire a kávé mellé
egy szelet kenyérre mézet kenek.
Majd azután ráncba szedem Magam és kimegyek
az udvarra elsöpröm a havat, de már aztán úgyhatározok
hogy el kell mosnom a konyhában az az asztalról a sok poharat.

Kinti teendőm után bemegyek odateszem a tűzhelyre a vizet.
Míg ez melegszik a kályhához támaszkodván nézem hogy a
két kismacska a szoba közepén egymással veszekszik.
Majd ismét kimegyek az udvarra, újra elsöpröm a frissen
leesett havat, eközben tőlem két méterre a Nelly kutyám
össze – vissza matat.

Bent csörög a telefon.

Kezemből a söprűt félreteszem, majd besietek és
a kagylót fölveszem.

,, Szekeresné vagyok. Haragszom Önre amiért minket kihagyott,
de találunk a problémájára megoldást. Legyen szives hétfőn bejönni!
Hozzon magával ha lehet minden iratot!”

E hívás hatására úgy érzem szédülök , és ezért egy kicsit
míg melegszik a víz leülök.
Megelevenedik előttem a múlt.

Az idő szinte kegyetlenül elrepül , emlékezéseim során egy néhány
régi újság pedig a kezembe kerül.
Ön feledve olvasgatom Őket , felidézvén Magamban azokat
a közelmúlti szép időket.

Ó mikor még iskolába jártam , akkor még sok mindenre
vágytam.

De most már csak egyet szeretnék : Hogy tiszta levegőt vehessek ,
és e vidéken sok érdekeset tehessek.

Megmelegedett a víz.
Nekilátok mosogatni.

Közben bekapcsolom a rádiót , aztán meggyújtom a kályhában tüzet , mert
nemsokára hazajön munkából Édesanyám , Ő meg nemszereti ha
hideg hideg van a lakásban . Ezért kénytelen vagyok itt abbahagyni az
írást , mert van még pár dolgom.
Ez az én sorsom.
Így van ahogy mondom.

Annavölgy 2001. február 23.