Hajnali rémlátás.
Széltől űzött, fáradt, hajnali ködök,
ha megpihennek síró, dermedt ágakon,
hangnélküli szóval szólok
süket, de hallgató fülekhez.
Gondolat neszez, s én őrködök.
Látok vak szemeket meredni, semmibe.
Sóváran nézni, de mit se látni.
A szó elakad torkomon,
nyöszörgő ordítását hallom a világnak
e rőtszínű, rémes hajnalon.
Halott fény sötétlik. Izzó árnyak jönnek
s ásnak mély sírokat. Fagyos könnyek
hullnak, üres szemekből. Vad mélység hívogat
minden élőt. Jó reggelt remélőt. Nem múlik,
csak fáj, és végtelenbe nyúlik
e kínzó, e meddő kábulat.
„nyöszörgő ordítását hallom a világnak
e rőtszínű, rémes hajnalon.”
Valós képek, de a reményt nem szabad elhagyni.
Szeretettel: Rita
Áldott, békés, szeretetteljes karácsonyi ünnepeket kívánok!🎄