Csendben

Megosztás Nyomtatás 47 megtekintés 2 hozzászólás Kategória: Beküldött versek Szerző:

Kihűlt a kezem, nem lélegzem.
Ülök az éjben, csak feketeséget
Látok a fény helyett,
De élek.
Valamit érzek,
Valami furcsa melegséget.
Valami napsugárszerű, simogató kezet.
Nyugodt tavaszt, mégis rideg telet.
Ilyen a szerelem, tehát,
S ha nem akarom is, de ilyen marad.

Szűkülnek a falak, de lököm ki erővel,
Nem hagyom, mert érzem,:
Egyet estem és megégtem,
De nem halál ez, vagy vég.
Tudom, ez csak kezdet.
De most jó így, csendben;
Könnyekkel, szerelemben.
Majd feljön a nap,
és mennem,
Mennem kell tovább.

2022. december

“Csendben” bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. Köszönöm, és viszont kívánom! 🎄

  2. “Egyet estem és megégtem,
    De nem halál ez, vagy vég.”

    Így igaz, előbb vagy utóbb mindnyájan csalódunk valakiben, de fel kell állni és tovább kell menni.

    Szeretettel: Rita

    Áldott, békés, szeretetteljes karácsonyi ünnepeket kívánok!🎄

Szólj hozzá!