Misztérium versciklus: Emese álma

Sólymok szállnak, fénylő szálak,
harangoznak hajnallábak.
Tavaszi szél vizet csikland,
Ég csilingel, füzet ringat.

Harsog nedvfű, Ég kiárad,
fénybuborék ölel fákat.
Tölgyön csengő széllel zengő,
Ügyek vezér kardja pengő.

Páros fonat, hímzett kaftán,
Emese jár Ügyek karján.
Nyakán éke sárkányfejes,
jegyajándék ékes, becses.

Oltárkőnél táltos áldás,
jegyesektől távol ártás.
Közös tányér, kanál táncol,
embert, asszonyt összeláncol.

Egy kupából… ősi szokás,
Tengrihez száll hőn a fohász.
Ég dorombol, füzet ringat,
Tavaszi szél vizet csikland.

Ősfán szalag, csengő csendül,
leány, legény sarkon perdül.
Csillag csorog, patak csobog,
holdfény törik, árnyékot fog.

Tavaszi szél vizet csikland,
Éjtündére Holdat hizlal.
Ég csilingel, füzet ringat,
éj dorombol, szüzet biztat.

Nászi sátor, fáklya hunyhat,
sátorhomály lelket nyugtat.
Színes szőnyeg bolyha suttog,
pille szárnya puhán surrog.

Könnyű selyem, fátyol lebeg,
Kéktündérrel álom pereg.
Két tüzes szem, turulmadár,
hatalmas árny, tavaszi ár.

Bársonytollak titka ében,
szárnyak vége acélkéken.
Csőre csókja pajkos, bohó,
igéz, becéz: … öle folyó,

hömpöly’g, ömöl nyugat felé,
hegyen, bércen, rónák mellé.
Fák ébrednek, águk arany,
sátoroszlop cifra, pazar.

Tavaszi szél füzet ringat,
Ég csilingel, vizet csikland.
Gyermek havat, telet temet,
legyen neked Álmos neved!

2017. Kékfarkas hava