Kattan a zár

Csak száguld velem az idő,
Már újra péntek, tűnőben az ősz.
Alvó állapot, melyet felvesz a lélek.
Begubóz még jobban, mint eddig.
Nincs szüksége csacska fecsegésekre!
A szokások jönnek napirendi sorba,
Míg tudod az út a fontos, a cél melyet kitűztél,
buta szavak sokaságát majd elfújja a hideg téli szél.
Csak előre nézek, kattan a zár!
Indulatom visszafogom, míg a gonosz
olybá tűnőn terjeszkedik,
mint penész a vizes falon,
de hagyom.

“Kattan a zár” bejegyzéshez 8 hozzászólás

  1. Kedves Erzsike! Köszönömkedves látogatásod és szavaid. Bizony ha az embert valami csalódás éri bezárkózik. Szeretettel várlak máskor is. Éva

  2. Aranyos Editke! Köszönöm látogatásod, örülök ha tetszett. Szeretettel várlak. Éva

  3. Kedves Magdika! Köszönöm látogatásod és megjegyzésed, valóban így igaz. Szeretettel várlak. Éva

  4. Kedves Éva!

    Az emberi gonoszság rosszabb a penésznél.
    Szeretettel gratulálok versedhez.
    Magdi

  5. Drága Marikám.
    Köszönöm szépen, hogy olvastál, értelmeztél. Bizony a penész nagyon nagy baj, de szerencsére még az új lakásomban nem jelentkezett. Igaz, a régiben sem volt. Ez csak egy hasonlat. Tudod megbántott bűntelenül az egyik lakó és az egészversemet erről írtam. Tudod a narcisztikus személyekkel nem lehet mit kezdeni, úgy is nekik van igazuk. Én nem vitatkozom, kerülöm de nem bántom. Értem értem mire céloztál. Jövök hozzád is. Puszillak. Éva

  6. Drága Évike! Jó ismét találkozni Veled. Jó címet adtál
    kifejező, remek versedhez.
    “Indulatom visszafogom, míg a gonosz
    olybá tűnőn terjeszkedik,
    mint penész a vízes falon,
    de hagyom.” Sajnos terjeszkedik, sokunknak kellene megállítani.

    Ölelésem: Mária

Szólj hozzá!