Ha néha-néha álmaidban újra
találkozol letűnt szerelmeiddel,
talán bizony te is torokszorulva
a régi vágyakon, remegve ülsz fel.
Azóta mennyi év szelelt a múltba,
suhant a szárnya, mintha hallanád még,
epedt a szív, belérepedt a burka,
midőn temette annyi szép szerelmét.
Az arcokon sorol szemed ragyogva,
csupán parányi könnyed az mi gördül,
a messze szállt szerelmes alkonyokra
azóta már lehalkulón a csend ül.
De néha-néha álmaidban újra
ölelnek ők, s lebegsz ölükbe bújva.
Köszönöm, kedves Éva.
A szép emlékek gazdagabbá teszik a jelent. Szép sorok. Szeretettel gratulálok: Éva