Enyém

Enyém az éjszaka sötétje
csillagok ezústös fénye
Enyém a szél zúgása
halk hegedű szava
az összes hang a kottán
egy megkopott zongorán
Enyém a halkan lecsúszó
nap piros alkonya
a reggeli hajnal
harmatos illata
Enyém a bársonyban
öltözött kék egem
minden bárányfelhő
nyári napsütésben
Enyém a pirosló
pipacs a réten
magányos éjszaka
halk sóhaja
Enyém volt ifjúságom
s most enyém az ősz
bágyadt sugara
Ezt tőlem el nem
veheti senki, csak
az élet maga

Kondoros 2023 január 20 Oláh Péterné Jantyik Erzsébet.

“Enyém” bejegyzéshez 9 hozzászólás

  1. Kedves Erzsike! Szívből jövő érzéseid nagyszerűen tártad elénk szép versedben. Bizony sokunk ezt érezzük. Szeretettel olvastalak. Éva

  2. Csodálatos sorok kedves Erzsike, melyből látható milyen gazdagok is vagyunk, hiszen ami a szemet gyönyörködteti az a lelket is simogatja, és ez mindenkié lehet. Szeretettel ölellek: Éva

  3. Drága Erzsike! Gyönyörű versedet szeretettel olvastam! Edit

  4. Drága Erzsike! Nagyon SZÉP-re írt érzések. Sok szeretettel gratulálok.
    M.

Szólj hozzá!