Hála rossz napokért…

Szeretnék hálát adni a rossz napokért,
mikor a remény vitorláit a bánat
tengerén már régóta nem találtam.
Szeretnék hálát adni az égető könnyekért
melyeket titokban, némán csorgattam
lelkem mélységes mély kútjába.

Szeretnék hálát adni a sok fájdalomért
melyek megtanítottak megbecsülni az élet
és az egészség csodálatos ajándékát.
Szeretnék hálát adni, hogy sosem vagyok
egyedül, kaptam Uram, Tőled bajba jutott
embereket, akiken még én is tudok segíteni.

Köszönöm, Uram az általad küldött
mentőcsónakot, mely időben érkezett.
Köszönöm, Uram a létrát, mit irgalmas
kezed hozzám a verembe bocsátott alá.
Köszönöm, Uram a gyógyírt, melyet
hiúságtól megvakult szemeimre kentél.
Köszönöm, Uram, hogy megmutattad
mások is szenvednek, törődésre van szükségük.

Szeretném megköszönni a jót, a rosszat,
az életet, a levegőt, a csillagokat éjjel,
a fényes napot az égen, a rigók énekét,
a felhők táncát, a mezők tarka virágát.
Szeretném megköszönni Uram, hogy
Te mindig fogod a kezem, bátorítasz.
Köszönöm, hogy velem voltál az Óévben,
Köszönöm, hogy velem leszel az Újesztendőben is.

(Íródott a 2022/2023-as évek fordulóján)

“Hála rossz napokért…” bejegyzéshez 1 hozzászólás

  1. Kedves Gyöngyi! Jól írod, ahhoz, hogy a jót becsülni tudjuk, tudnunk kell mi a rossz is, bár az ember ezt nyilván nem kívánja, de jön az magától is. Remek gondolatok! Szeretettel gratulálok: Éva

Szólj hozzá!