Satisfactio
1
Rég látott barátként, magam mellé ültetem,
mint akihez tudom, hogy sohasem érek fel;
együtt nézve végig, a megszégyenülteken,
majd úgy követem őt, engedelmes lélekkel.
Kérve őt, hogy engem is értsen meg, hogy ha tud,
aki kiszabva, én is emberbőrből vagyok;
kit, mégsem pöccintette el, mint a cigi hamut,
köszönve hogy napom, néha-néha fölragyog.
Hiába hogy ellenségeim, csúfoltatnak,
hogy elmerülni, mégsem hagy a sok gondomba;
majd rám néz, kérdezve: testvéreim hol laknak,
én mondom, míg csomagom a padról veszem fel,
nem is tudva, hogy lehetek olyan otromba;
hogy próbálom Őt fölfogni, véges eszemmel.
2
A szállón, úgy mered rá, a sok, vak tekintet,
úgy vezetem beljebb, gondolva, hogy mért is ne;
mint akit én, létező dolognak tekintek,
nem úgy nézve rá, mint csak egy hipotézisre.
Járva előtte, és nyomva le a kilincset,
mutatva körbe, a szűkös, és dohos lyukon;
nem is értve, mért talált ki magának minket,
míg a többiek, mint jobb alteregójukon
néznek végig rajta. Senki sem szól és kérdez,
hozzá és tőle, aki egy lehet velem korba;
ki talán, jobban is érthetne mesterségéhez,
hogy ne legyen nekünk, belőle is elegünk,
hogy a becsületére válna, ha nem volna;
hogy véres elégtételt rajta, most ne vegyünk.
Móritz Mátyás
2023. Január 21. Szombat
Budapest, Csepel