Tél

Újra havat fúj a szél,
fülembe súgja: itt a tél.
A hófödte táj látványa,
mint a test s lélek harmóniája.

Hallom a szellő hívószavát,
követem, hogy lássam a csodát.
A hófehér fátyollal fedett
varázslatos természetet.

Csendben nézem a tájat,
a ruhájukat levetett fákat.
A vakítóan csillogó havat,
a besüppedt lábnyomokat.

Hallgatom a némaság szavát.
Az erdő hallgatag csendjét,
miközben reccsen egy ág,
s követem a hópelyhek táncát.

Minden csupa hófehér,
a föld az éggel egybeér.
A csend az egekig ér,
nesztelen leszáll az éj.

Nagy Noémi
2023.02.03.