Akaszd szögre a téli kabátod
Akaszd szögre a téli kabátod,
Itt a kikelet, elcsoszog a tél;
Itt-ott már nyílnak a hóvirágok
Minden visszajön, ‘miket szerettél.
Míg szunnyad kint a gubancos határ
Kis verspihéket hintek szívedre,
S ha messze száll a jégtollú madár
Fessék át lelked szépre, színesre.
Borongós égnek szürke hajába
A tavasz már kék lángjait fonja,
S napsugaraknak cinke dalára
Mézük csordul válladra folyva.
Add a kezedet, hogy lágy melegén
vénülő szivem otthont találjon,
(mert a tavasz magában nem elég,)
S betakarjon még hűs éjszakákon.
S ha ezer színű álmok átfonnak,
Fellegek között, az ég tetején
Hol mindig tarka tavaszt álmodnak
Azúr gyönyörben égjek Veled én.
’23 január.
Köszönöm Gusztáv, hogy itt voltál.
Fel kell akasztani a télikabátot, itt a kikelet!
Üdvözlettel
😉riston
Szép ,összecsengő rímek,tavaszvárás mellett ,biztos, ott rejlik a remény.
nincs vénülő szív, csak recycling télikabát!
Hurrááá!!!
Tiszt: Gusztáv
Köszönöm Mária, hogy elolvastad tavaszváró versem.
Kezedet csókolja:
Ágoston
Nagyon SZÉP vers. A 4. versszakát külön is dícsérem.
Üdvözlettel: Mária
Kedves Éva!
Visszatérésem okán szögre akasztottam a télikabátomat, vele együtt mindent, ami elmúlt.
Örültem, hogy itt voltál.
Ágoston
Kedves Gyöngyi!
Köszönöm megtisztelő szavaidat.
Ágoston
Festői szépségű sorok, remek képek. Szeretettel gratulálok: Éva
Igazán szép vers. Tetszett. Fgy
” Add a kezedet,hogy lágy melegén vénülő szivem otthont találjon,(mert a tavasz magában nem elég,)S betakarjon még hűs éjszakákon