Ráeszmélés

Pár napja kifehéredett a Szahara,
hóháló alatt a sivatagi homok,
belegabalyodik a világ zűrzavara,
mélyül, roskadozik, miként a cipőnyomok.

Reped, mozdul a föld, mint jeges rianás,
hosszúra nyúlik a rémület évada.
Morfondírozom, mit hozhat még a változás –
tévedéseinkre ráeszmélünk valaha?

2023.02.10.

“Ráeszmélés” bejegyzéshez 9 hozzászólás

  1. Drága Évike!
    Sajnos mindezt az ember okozza , mert azt hiszi ő mindenekfelett áll.
    Nagyszerű alkotásodhoz szeretettel gratulálok!
    Margit

  2. Erzsike!
    Köszönöm szépen a véleményed.
    Szeretettel: Éva

  3. Kedves Éva!
    Sajnos az a baj, hogy legtöbbször nem egyszerűen tévedésről van szó, hanem az ember mindenhatót és mindentudót játszik. Ennek pedig súlyos ára van. A természet törvényeit összezavarni, önkényesen megváltoztatni nagy-nagy felelősség.
    Versedhez szeretettel gratulálok:
    Erzsi

  4. Katalin!
    Sajnos, a jelentős változásokra sem fordítanak kellő figyelmet.
    Csak a nagy szólamok…
    Köszönöm szépen a véleményed
    Szeretettel: Éva

  5. Évi!
    Nagyon jól látod.
    Köszönöm szépen a véleményed
    Szeretettel: Éva

  6. Azt gondolom kedves Éva, mire ráeszmélünk, már késő lesz.
    Nagyon jól láttatod ezt versedben.
    Szeretettel: Kata

  7. Nincs mit csodálkozni, hogy megbolondul a természet, hiszen a világban az ember káoszt kelt maga körül. Kiváló meglátás. Szeretettel: Éva

  8. Kedves Marika!
    Sajnos ez a helyzet.
    Köszönöm szépen a véleményed.
    Szeretettel: Éva

  9. Sajnos drága Éva azok nem eszmélnek rá, akik tehetnének is valamit,
    hogy jobb felé forduljon a földi élet. Jól megírt, aktuális gondolatok.

    Mária

Szólj hozzá!