Összetartozás

A tegnap szőtte össze fátyolálmaink,
Lobbanó csókok pecsételték meg sorsunk,
Szárnyaidon repültem át rögös életünk,
A ránk szakadó világban is egymásért éltünk.

Ma törött lelkeink szilánkjait egymásba tapasztjuk,
Szíved repedéseit szerelmemmel foltozzuk,
Erős, szerető karok tartják össze a holnapunk,
Szabad madárként rajzolunk az égre,
Összeolvadunk, mint lemenő Nap aranyló fénye.

Belém szakad percek peregnek lassan,
Egy mély sóhajban ez mind benne van.